Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A Börzsöny vulkanikus eredetű középhegység, az egykor aktív kráterének peremei alkotják a Börzsöny csúcsait. A legmagasabb csúcsa a Csóványos, amely 938 méter magas. A Börzsönyben több mint 330 forrás található, amelyek kereskedelmi forgalomban nem kaphatóak viszont remek túracélpontok lehetnek azoknak, akik meg szeretnék ismerni a Börzsöny forrásvizeinek ízvilágát. Nógrád megye legjelentősebb forrása a Nógrádi Csurgó mellett a királykúti forrás, melyet Mátyás király uralkodása alatt fedeztek fel és azóta is működik, a forrás felett egy fából faragott emléktábla található. A Börzsöny hegység változatos tája remek túrázási lehetőségeket kínál. A Börzsöny nagy része nemzeti park. A Csóványosról tárul elénk az ország egyik legszebb panorámája a Dunakanyarral. A hegyen több emléket találhatunk a már évezredekkel ezelőtt letelepedett ősemberekkel kapcsolatban. Története A Börzsöny alapját egy 18-19 millió évvel ezelőtt keletkezett ősvulkán alkotja. Nagyrészt vulkáni kőzetekből áll, csupán a hegység peremén és a déli oldal medencéiben találhatók a felszínen üledékes kőzetek. Egykori formája mára jelentősen lekopott, köszönhetően az egykor a területen uralkodó szubtrópusi éghajlatnak.

Domborzat

A hegység szerkezetileg 4 részre tagolható:

• Magas-Börzsöny,

• Észak-Börzsöny,

• Nyugat-Börzsöny,

• Déli-Börzsöny

A Magas-Börzsöny A hegység központi része észak-dél irányú, gerincén találhatók a legmagasabb csúcsok:

• Csóványos (938 m),

• Magosfa (916 m),

• Nagy-Hideghegy (865 m),

• Nagy-Inóc (813 m).

Az ősvulkán legaktívabb időszakában keletkezett.

Az Észak-Börzsöny A hegység északi területe, a Kemence-patak határolja el a Magas-Börzsönytől. Keletkezése nem annyira egyértelmű, mint a Magas-Börzsöny esetében, eltérő felépítésű hegycsoportok alkotják. 2 fő részre osztható, melyeket egy völgy határol el egymástól. Az északi részt nagyrészt üledékes kőzetek alkotják, melyek még a vulkáni tevékenység előtt keletkeztek. A völgytől délre lávakőzetek a meghatározó építő anyagok. A Nyugat-Börzsöny Lepusztult réteg- és kürtővulkánok alkotják. Csúcsai legtöbbször 600 méter alattiak. A Déli-Börzsöny A Börzsöny Dunával határos területe, üledékes kőzetek alkotják. Vízrajz A hegyvidékre hulló viszonylag bőségesnek tekinthető csapadékmennyiségnek köszönhetően, a Börzsöny általános vízviszonyai alapvetően kielégítőnek mondhatóak. A terület vízrajzi centruma a legmagasabbra kiemelkedő Csóványos tömbje, ahová a legjelentősebb vízhozamú és hosszúságú patakok és völgyeik (például Kemence-patak, Fekete-patak, Szén-patak) hátravágódnak. A hegység felszíni vízfolyásai a vulkanikus földtani adottságok és az ezzel járó tagolt felszín nyomán, általában rövidek és kis vízhozamúak. Ráadásul az országos szinten is jelentős arányú erdőborítottság miatt az éves csapadékösszeg, majd 60%-át elpárologtatja az erdő. A vízfolyások nagy része nem a szép számmal előforduló, de nagyrészt rendkívül ingadozó és csekély vízhozamú résvízforrásokból, hanem a hóolvadásból, a tartósabb időintervallumú esőzések, nyári heves záporok, zivatarok csapadékából táplálkozik. A Börzsöny jellegzetessége hogy esőzéseket követően az erdőkből rögtön elpárolgó vízpáraként csapódik ki, erre mondják, hogy a hegy gőzölög. A patakok gyors és gyakran látványos vízszintváltozásai a vulkanikus eredetű kőzetek – töredezettségük ellenére – csekély vízáteresztő képességéből adódik. A karsztos mészkőhegységekkel ellentétben a lehulló csapadék nagy része nem szivárog el az anyakőzet mélyebb részeibe. A hegység leghosszabb és legnagyobb vízhozamú állandó vízfolyása a Kemence-patak, (neve a szláv „kamenica” szóból ered és „köves medrűt” jelent) a Csóványos keleti oldalába vágódott völgyfőben felfakadó források vízéből születik. A patak hossza 25 km, teljes vízgyűjtő területe 107 km2, átlagos vízhozama 294 l/sec. A hegység geológiai adottságainak is köszönhetően, összesen 427 természetesen feltörő forrást tartanak nyilván a kataszterek. Ebből mintegy 350 mondható jelentősebb vízhozammal rendelkezőnek. Ezeket három fő típusba sorolhatjuk: a hegylábi területek üledékes kőzeteiből feltörő talajvízforrások, a hegységperem lealacsonyodó oldalain kibukkanó rétegforrások, és a hegység belsejében található résvízforrások. Az állandó résvízforrások közül mintegy 40 forrás 600 m magasságban fakad, míg a legmagasabban fekvő forrást a Csóványos keleti oldalában, 850-900 méterrel a tengerszint felett találjuk. A hegyvidéken nincsenek természetes eredetű nagyobb állóvizek. A belső területekről kilépő patakokat néhány településen mesterséges gátakkal zárták el, így alakítva ki különböző funkciók ellátására szolgáló duzzasztott, mesterséges tavakat. A néhány természetes eredetű, kisebb léptékű állóvíz közül – a nagyobb hóolvadások és csapadékosabb periódusok idején – a lefolyástalan területeken megjelenő időszakos tavakat érdemes megemlíteni. Ilyen található például a Só-hegy és a Nagy-Sas-hegy közötti nyeregben, a Nagy-réten. Emellett fontos, de „antropogén” eredetű vizes élőhelyet jelentenek a világháborús cselekmények nyomán kialakult ún. „bombatölcsérek” is. Növény- és állatvilág A Börzsöny nagy részét bükkösök borítják, de találkozhatunk magas kőrissel, hegyi szillel és juharokkal is. Aljnövényzetében számos értékes faj például: kankalin, holdviola, farkasboroszlán bújik meg. A hegyi réteken a virágokat fűfélék váltják fel, így a verescsenkesz, perje, aranyzab az uralkodó fajok. A térség állatvilága is felbecsülhetetlen érték természetvédelmileg, a vadászható nagyvadfajok közül megtalálható a gímszarvas, a vaddisznó, az őz és a telepített muflon is, de találkozhatunk fácánnal, rókával, mezei nyúllal, görénnyel, borzzal, menyéttel és vidrával is. A Börzsöny madarakban is bővelkedik, ragadózói közé tartozik a parlagi sas, a kerecsensólyom, a héja, karvaly, legismertebb énekesmadarai a fülemüle, a rigó és a pacsirta. Az itt élő állatfajok jelentős többsége védett így például: a foltos szalamandra.